Barátom és harcostársam, Nagy Zoltán jegyzetét adom közre!
Tanítónkat, Mesterünket, Nemzeti Szolidaritásunk Vezetőjét, Harmadikutas Radikalizmusunk, a Keresztényszociális Magyar Megmaradás Apostolát köszöntjük 87. születésnapján. Isten áldjon, István Bátyám, és tartson meg örökre közöttünk, pártod és nemzeted emlékezetében! Te mindig velünk vagy és minden megnyilvánulásunk, gondolatunk, tettünk kizárólag az Előtted és Irántad való alázatos, de teremtő tisztelgés lehet.
Láttodra nem szétválik: összezárul
az ember-tenger és Lélekké válik,
s gondolkodni kezd Istenről, hazáról
hitetlen és hazátlan is, halálig.
Ilyen szirtet magyarnak ád az Úr,
ha rá évszázados, vad vihart bocsát,
mely széttör hajókat irgalmatlanul,
de irányt szab, hajótöröttet ha lát.
Kinek szavát a színpad visszhangozta,
meghívta a történelem nagy színpada,
mindig jóra esküdött, sosem gonoszra,
s a nép nevében nem tévedett soha.
Nehézfiúból így lett súlyos ember,
drámaíróból ország rendezője,
mennydörög, ha bősz haragja felkel,
s tréfálkozik, ha tolla kap erőre.
Szabad hazád díjakkal el nem halmoz,
Parnasszusnál fentebb laksz te már, ahol
a hűség a törvény, igaz nem szól a gazhoz,
s ha díjat fogadsz el, akkor díjazol.
Lesznek majd díjak róla elnevezve,
lesz színház, utca, festmény és szobor,
de Isten nekünk bölcsen úgy szerezte,
hogy közöttünk vagy és hozzánk tartozol.
(Szentmihályi Szabó Péter)
Kommentek