1.0Illúzió avagy a valósághttps://illuzioavagyavalosag.cafeblog.huZávoczki Tiborhttps://illuzioavagyavalosag.cafeblog.hu/author/zavoczki_tibor/<h1 class="title">Találtam,közreadom!</h1> <p><em><span class="author">írta: <a href="http://blog.hu/user/835699/tab/data">E_S</a></span></em></p> <h2 class="subtitle"> </h2> <div class="entry"> <p> </p> <div> </div> <div> <div> <p>Éjfél múlt. Aludnom kellene, de nem tudok. Sokszor nem. Jár az agyam, a gondolataim kavarognak.</p> </div> <div> </div> <div> <p>Sokszor, egyre többször.</p> </div> </div> <div> <div> <p>Azon töprengek, mit rontottunk el? Miért? Miért ennyire? Miért, hogy nem tudunk kiállni egymásért, önmagunkért?</p> </div> <div> <p> Féltjük a tetves kis pozíciónkat, a még meglévő állásunkat, a nem-tudom-minket. Közben a politika, a hatalom mindent felzabál. Minden hatalom, az éppen megdicsőült és a barrikád mögött hasaló.</p> </div> <div> <p>Azok az emberek régen elszakadtak a valóságtól.</p> </div> <div> <p>Évek, évtizedek óta a politikában, és a politikából élve hogyan is tudhatnák, mi történik lejjebb?</p> </div> <div> <p>Azok főleg honnan tudhatnák, akik az iskolapadból ültek a selyem-bársony akármilyen székbe.</p> </div> <div> <p>Semmiről semmit nem tudnak, de nem is akarnak tudni.</p> </div> <div> <p>Nekik ez játszma, amit meg kell nyerni. Beltenyésznek egymás között, diadalmasan kacagnak,</p> <p>amikor valami borzasztóan frappánsat sikerül mondani a másik oldalon állónak.</p> </div> <div> <p>„Győzelem! Lám, milyen nagyon okos is vagyok én!” Ez kell, ennyi kell.</p> </div> <div> <p>Akik beszélnek róla, sem tudhatják, milyen élni semennyi pénzből.</p> </div> <div> <p>Milyen úgy lefektetni egy gyereket, hogy nem tudsz enni adni neki.</p> </div> <div> <p>Milyen, amikor szégyenlem magam, mert autóval megyek vásárolni…a parkolóban mellém lép egy nő.</p> </div> <div> <p>Szomorú szemű. Halkan beszél, alig értem.</p> </div> <div> <p>Nem koldul, csak meg szeretné mutatni..nyújtja a papírdobozt, benne gyönyörű, cérnából horgolt angyalka, nyuszi.</p> </div> <div> <p>Ha esetleg vennék tőle…adjak, amennyit gondolok, vagy tudok. Ő máshoz nem ért…munkát nem kap, majdnem ötven éves. Csak enni szeretne. Élni valahogy.</p> </div> <p> </p> </div> <div> <div> <p>Emlékszem a rendszerváltásra. Amikor fiatal felnőttként hirtelen azt mondták nekem: amit eddig tanítottunk neked, amit mondtunk, amit tudni vélsz, az mind hazugság.</p> </div> <div> <p>Emlékszem, amikor a fél ország ellenség lett, mert kiszolgálta a múlt rendszert…a másik fele meg ellenálló volt.</p> </div> <div> <p>Szerinte. Ez ma sem változott, csak minden sokkal rosszabb lett. Egyre rosszabb.</p> </div> <div> <p>Valahogy ezt az országot soha nem akarta a politika szolgálni, mindig uralkodni akart. Mi pedig engedtük, engedjük.</p> </div> <div> <p>Mert mit is tehetnénk ellene?</p> </div> <div> <p>Hiszen alig vagyunk tízmillióan…a mennyihez is? Háromszáz? Háromezer? Néhány éve még volt valamiféle – ha nem is védőháló – de egy hártya. Ami nem engedte lezuhanni azt, aki megbillent.</p> </div> <div> <p>Ma már ez sincs, már magunk lökjük a mélybe, aki nem képes kapaszkodni.</p> </div> <div> <p>Magyar Tajgetosz.</p> </div> <div> <p>Ülünk és várjuk a csodát, ami nem létezik.</p> </div> </div> <div> <div> <p>Közben, aki teheti, menekül. Tudják, ott sincs kolbászból, meg hazát cserélni nem lehet, meg a túró rudi.</p> </div> <div> </div> <div> <p>Arra majd vissza fognak jönni, mint legyek a lószarra.</p> </div> <div> <p>A büszkeségünk…Bár az oroszok úgy tudják, ők találták fel, de az ő bajuk! Mi büszke nép vagyunk, mert mennyi Nobel díjast adtunk a Világnak! Csak akkor nem kell a másként gondolkodó, a sorból kilógó, amikor itt van.</p> </div> <div> <p>Ha már elment, akkor nagyon tudjuk szeretni! Vagy köpködni. Attól függ, az éppen aktuális hatalom mit vár el tőlünk.</p> </div> <div> <p>Mert mi annak megfelelünk, ha beledöglünk is!</p> </div> <div> <p>Nálunk nem szokás, hogy kiálljon a tanár a tanárért, a rendőr a rendőrért, a bíró, az orvos, a vasutas, a diák.</p> <p> </p> <p> Mi sem állunk ki a gyerekeinkért, miért is tennénk? Senki senkiért…az a tuti!</p> </div> <div> <p>Mint a szent tehenet, úgy imádjuk a semmi-eszű celebeket, a sztár-meteorológusokat, sztár-hírolvasókat,</p> </div> <div> </div> <div> <p> percek alatt színésszé avanzsált senkiket, sikerkönyvet sikerkönyvre halmozó analfabétákat.</p> </div> <div> <p>Közben igazi színészek, zenészek, írók, költők, újságírók éheznek. Konkrétan.</p> </div> <div> <p>Mert nekünk érdekesebb a lotyó önéletrajza, a semmiből jött senki hadonászása a képernyőn, a kivénhedt bártáncosnő gyereknevelési szokásai. Mert azt könnyen nyeljük, rágni sem kell.</p> </div> <p> </p> </div> <div> </div> <div> <div> <p>Közben csomagolunk. Na, nem magunknak. A gyerekeinknek. Mert ők elmennek, már akiben van elég kurázsi.</p> </div> <div> <p>Akiben lenne elég bátorság, dac, elszántság, tudás és ész ahhoz, hogy talpra rángassa ezt a leborult országot.</p> <p> </p> <p>Ők elmennek, mi maradunk. A gyáva alkuinkkal, a félrenézéseinkkel, a lustaságunkkal, nemtörődömségünkkel.</p> <p>Mennek, viszik a még meg nem született unokáinkat. Mi meg bámulunk és várjuk tovább a csodát.</p> </div> <div> <p>Közben búcsút intünk az elveszett generációnak. Mi, az elbaszott generáció.</p> </div> </div> <div> </div> <div> <div> <p>E.Swan</p> </div> </div> </div> <h2 class="subtitle"> </h2> <div class="entry"> <p> </p> <div> </div> <div> </div> <div> </div> <div> </div> <div> </div> </div>richhttps://illuzioavagyavalosag.cafeblog.hu/files/2016/01/elbaszott-150x150.jpg150150