Uraim!
Alulírott Csurka István-azzal a kéréssel fordulok önökhöz, hogy figyeljenek oda a Népszabadságra, és annak amerikai tudósítójára-Horváth Gáborra-,mert lehet, hogy lapom-a Magyar Fórum-, (azóta sajnos nem a MIÉP lapja)-, valamint csekély személyem már nem érdemli meg az első számú, legveszélyesebb antiszemita címet.
Sajnálattal kell közölnöm, hogy a Népszabadság lekörözött.
Az USA sokszínű társadalma pedig messze maga mögé utasította a két Várszegi (azt hiszem, zsidó….) csapat mérkőzésein randalírozó, útszélien kiabáló magyar társadalmat nyílt antiszemitizmusban.
Erre önöknek fel kell figyelniük.
Higgyék el, magam is több fájdalmas órát töltenék el merengve az önök elfogadhatatlan vádjain, ha azt érezném, hogy némi tárgyilagosság vegyül elfogultságaik közé.
Erre most alkalom nyílnék, ha szemügyre vennék a Népszabadságot, amely elsüllyedt az antiszemitizmus posványában.
Figyelmeztetéseik hatékonyabbak lehetnének, s ezzel még a háború ellen háborgó néptömegeket is jobban meg tudnák zavarni, ha azt láthatnák, hogy legalább igyekeznek tárgyilagosan megítélni a jelenségeket.
Eddig ezt nem tapasztaltam.
Térjünk a tárgyra.
Ezt olvastam kedvenc lapom, a Népszabadság 2003. március 18-i számát hetedik oldalán.
„A múlt héten megtörtént az, ami még néhány hónappal ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna. Nyilvánosan összeszámolták, hogy az amerikai kormányokból ki a zsidó.
Egyig jutottak, a szűken vett kabinet tagjai közül csak Ari Fleischer elnöki szóvivő izraelita.
Ha nagyon erőlködnek, még ide lehet sorolni Paul Wolfowitz helyettes védelmi minisztert, Richard Perle-et, aki a Pentagon tanácsadó testület vezeti, Douglas Feith védelmi államtitkárt, és a Németbiztonsági Tanács közel-keleti ügyekért felelős igazgatóját, Elliot Abramsot. Nem valami impozáns lista, ahhoz képest, hogy állítólag a zsidók sodorják háborúba Amerikát.”
Utólag is felhívom a figyelmet, hogy idézetem, azaz mosom kezem. Magam ugyanis sohasem vetemednék olyan kifejezésre, mint amit Horváth úr és a Népszabadság szerkesztősége megengedett magának.
„Ha nagyon erőlködnek”-vetette oda a türelmes papírra Horváth, ami nyilvánvalóan az amerikai kormánytisztviselők származási táblájában való kurkászást jelenti.
Vagy ha nem, mit?
Ki hát a zsidó a nyíltan izraelita vallású Fleischeren kívül?
Ki lehet az a neve szerint, az anya szerint, esetleg kevésbé hitelesen az apja, vagy más felmenői szerint, vagy az egykori magyar és német eredetigazolások szabályai, valamint az Izrael Államban elfogadott törvények szerint, amelyek csak az anya zsidósága alapján fogadnak el hiteles zsidónak valakit.
Avagy ezer az urak egyszerűen csak zsidó híreben állnak, vagy annak látszanak, vagy mi?
Mit jelent az, hogy ha „nagyon erőlködnek”?
Hogyan lehet nagyon erőlködni, amikor valakinek a származását kell megállapítani?
„Wer jude ist, das bestimme ich!”-mondta volt, azt hiszem, Goebbels, de ez nagyon könnyed mondás, nincs benne semmi erőlködés.
Tisztelt Antiszemita közbeszéd szerzői, és Tisztelt Szövetség Fiai!
Még ki sem tört a háború- március 18. amikor ezeket a sorokat írom-,és itt vagyunk a faji törvények sűrűjében.
Felfigyeltek önök erre?
Mi lesz a háború alatt vagy után?
A cikknek a címe, hogy „Ki lesz a bűnbak?”
A szöveg azt állítja, hogy az amerikai zsidóság, a mellé tett kép (Reuters) George Busht ábrázolja pápaként, nagy kereszttel a mellén, azt sugallva, hogy ő lesz. Erre kezdettől nagy esélye volt.
Néha olyan gondolatai vannak az embernek, hogy az egész háború az ő megbuktatására szolgál.
Vagy a pápa Őszentsége lesz a bűnbak, illetve a mindenkori pápa?
Ez is elképzelhető, még annak ellenére is, hogy Őszentsége ellenzi a háborút.
Aki bizonyosan nem zsidó- mint Őszentsége-,az fogja be a száját, nemdebár?
De ez, azt hiszem, csupán az én elfogult, mindenben a mögöttes szándékot és az összeesküvést kereső szemléletem terméke.
Mindenesetre a cikkből is kitetszik, hogy Amerikában sokan szeretnék eleve tisztára mosni az amerikai zsidóságot, Izraelt, mert attól tartanak, hogy még a katonailag megnyert háborúnak is sok kínos, lázadással terhes következménye lehet még Amerikában is.
Európáról nem is szólva.
Itt olyan recesszió van már most is, hogy beleremeg, aki belegondol.
Az a tény, hogy ma ezt a kérdést- mármint hogy ki a zsidó egy kormányban-, fel lehet tenni Amerikában, és Budapesten pedig idézni lehet a Népszabadságban, amelyet-higgyék el, remegnek az ujjaim, amikor lenyomom a következő billentyűket-kik is szerkesztenek, és kik szerkesztettek évtizedeken keresztül, azt mutatja, hogy baj van.
Nem vetemedtem természetesen megnevezésre, találgatásokra, nem kezdek „nagyon erőlködni”, mint Horváth Gábor, csak felrémlik egy-egy név a régi szép időkből: Rényi Péter, még korábban Lendvai Pál, most Paul Lendvai Bécsben, Kende Péter, most Párizsban, Méray Tibor, a korábban koreai tudósító, mérgezett legyek, kokakólamámorban fetrengő, gyilkos amerikai katonák, és így tovább egészen a mostani vezércikk írókig, akik közül az egyiket a múltkoriban nem azért tűztem a tollam hegyére, mert zsidó, hanem mert azt találta írni „nagy erőlködéssel”, hogy a háború ellen tüntető tömegek a felelősek a háborúkért.
Innen már csak egy ugrás, hogy a pápa Őszentsége.
Összekapcsolódnak a dolgok.
Révész úr vezércikke is bűnbakkereső cikk volt, s ő a háború ellen világszerte tüntető milliókban, zsidókban és nem-zsidókban találta meg a bűnbakot, míg ellenben Horváth úr és Népszabadság-némileg váratlanul-már most, a háború előtti órákban megtalálta a bűnbakok helyett a bűnbakképzőket.
Ez óriási teljesítmény! Leninnek és Sztálinnak együttesen is becsületére válna. Az amerikai antiszemiták akarnak bűnbakot faragni az amerikai zsidókból, akik ártatlanok.
Mozog a föld az amerikai társadalom talpa alatt.
Nemde?
Valakik félnek. Csak négy-öt zsidó van az amerikai kormányban, az elvetemült amerikai szélsőjobb mégis a zsidókban látja a bűnbakot. Ez elővágás, védekezés. Ez elővágás, védekezés. Szűkölés és védekezés.
Ha valóban eljön a háborúért, és iszonyatos következményeiért az elszámoltatás idején, ki lehessen jelenteni: az antiszemiták már eleve kijelöltek a zsidókat, mint bűnbakokat, mert a zsidók ártatlanok, sőt áldozatai a háborúnak.
Aztán jönnek majd a Soros-történészek és elmondják, hogy a történelemben ez mindig így működik.
Ari Fleischerék, Paul Wolfowitzék nem okozói semminek, a (piszkos) antiszemiták az okai mindennek, akik már a háború előtt kinevezték őket és a többieket, köztük talán a galamblelkű Ariel Saront is bűnbaknak.
Magam ezt nem így gondolom, kérem.
Egyáltalán nem látok bűnbakokat sehol. Szerintem nem is kell, nem is szabad bűnbakokat keresni, mert bűnbakok nincsenek, csak bűnbakok.
Annak vizsgálata pedig, hogy ezekben a pénzintézetekben ki milyen származású, nem ennek a cikknek a feladata.
Megvárom, amíg Amerikában sor sort kerítenek rá, és akkor jelentkezem.
2003.március 27. Csurka István
Kommentek